Nagy fennforgások közepette végre elkészült a következő ékszer. Amíg nem mondták, hogy hold nekem nem is igazán tűnt fel. Szóval nem szándékosan, de egy holdat sikerült tekernem erre a rózsakvarcra. Amihez készítettem láncot, ezen is van pár darab apró (kb. 4-5 mm) rózsakvarc golyó.

Sajnos a kép nem a legjobb, nem igazán ment most a fényképezés, azért lássuk…

Az első rendelésre készült ékszerem. Instrukciók: „Egy skorpiót szeretnék.”.Nagyjából ennyi.

Nem volt egyszerű feladat. Szerencsémre találtam egy drótból készült skorpió leírást egy külföldi oldalon, csak egy probléma volt vele, hogy nem ékszer volt. Így hát, tovább kellett gondolnom, hogy hogyan tudnám ékszerré formálni. Amikor a megtervezésén már túl voltam, jött a következő gond. Nem találtam a megfelelő megálmodott ásványt hozzá, ezért újra át kellett gondolnom és alakítanom rajta. Aztán újra és újra és újra... Volt egy pár pillanat, amikor azt gondoltam, hogy most feladom és megmondom, hogy sajnálom, de nem fog menni.  De elkezdtem kihíváskánt tekinteni rá és az járt a fejemben, ha bele gebedek is megcsinálom, ha már ennyit dolgoztam vele. Végül minden a helyére került és ami a legfontosabb a megrendelő is elégedett.:)

Maradék dirib-darab láncot szerettem volna felhasználni valami kis egyszerű fülbevalónak, de valamiért mégis csak sikerült egy kicsit megbonyolítanom. Kapott egy levélkét vagy szirmot ki minek látja… néhány swarovski gyöngy és kész a már kicsit tavaszt idéző aranyos kis fülbevaló. Tudom, nem éppen meleg színek a tavaszhoz, nekem mégis ilyesmi jut róla az eszembe. Amolyan tavasz a télben. 

Amikor megérkeztek a kövek nagyon lelkesen mutogattam édesanyámnak, aki ezt a kövecskét meglátva csak annyit mondott, hogy „Kíváncsi leszek, hogy ezzel mégis mit kezdesz?!”. Nem tudom, hogy azért volt,mert nem nyerte el a tetszését vagy, mert egyszerűen csak furcsának találta a furat nélküli fánk formát, de a lényeg, hogy amit "kezdtem vele" megváltoztatta a véleményét róla.

Hópehely obszidián fánk befoglalás, dupla gömbölyített bőrszálon.

Őszintén szólva nekem annyira tetszik, hogy erősen gondolkodóba estem, hogy megtartsam magamnak. Még nem döntöttem el…

Megtarva:)

Sok-sok követ és egyebet szereztem be nem olyan rég, de az ember a bőség zavarában azt sem tudja, hogy mihez nyúljon hirtelen. A napköves szett után levezetés gyanánt valami egyszerűbbre és időben hamarabb elkészíthetőre gondoltam így született meg ez a fülbevaló, fazettált ametiszt golyóval.

Elkelt

Ígértem, hogy visszatérek erre a medálra még, ennek most jött el az ideje.

A történet rövid. Barátnőm megkapja az ajándékát, majd kint felejti az asztalon és a drága kiskutyája (akit egyébként imádok) úgy dönt megkóstolja milyen lehet a rózsakvarc és a fém íze. De az is lehet, hogy egyszerűen csak nem tetszett neki amit én készítettem és úgy gondolta, hogy majd ő átalakítja kicsit.:)) Lássuk.

De semmi kesergés, "megjavítottam" és boldogan várja, hogy gazdája újra a nyakába akaszthassa. Remélem az új formája is tetszik neki.:)

Meg kell hagyni nem egyszerű ezzel a napkővel. Forgatgattam, nézegettem volt egy határozott elképzelésem, neki álltam, megcsináltam és nem lett jó…:-/ Maga a kő annyira fénylő és csillogó, hogy szinte nem is kell neki semmi dísz, mert ő maga a dísz. Szóval az összkép nem lett jó ezért átalakítottam (összesen háromszor), de végül megszületett. 

Amire különösen büszke vagyok, hogy a láncot is magam készítettem hozzá. Sok időbe telt,de a végeredményt látva úgy érzem megérte.:)

Tényleg vonz valamiért... Megint egy halszálkás készült, ezúttal szettben. Biztos vagyok benne, hogy lesz még egy pár variációm erre. Elég sok lehetőséget látok benne. Be kell valljam az ötlet nem teljesen az enyém, Kricsár Annamáriánál láttam hasonlókat. Nagyon megtetszett a játékossága, ezért elkészítettem.

Howlit és hematit golyókkal, fülbevaló és nyaklánc.

Mivel az előző bejegyzésben lévő fülbevalóhoz felhasznált gyöngyből még maradt, gondoltam készítek belőle egy kis medált. Ezúttal viszont hagytam, hogy szárnyaljon a fantáziám annak reményében, hogy kipróbálhatom ezt az akasztófajtát.

De beszéljen inkább a munkám, mint én.

Az előző füli tulajdonosa erre is lecsapott azonnal, legnagyobb meglepetésemre és örömömre.:)

Elkelt

Milliónyi kép végignézése után mindig visszatért a fejembe, hogy ezt meg kell tanulnom. Némi utána járás... és meg is volt a megfelelő tutorial Kricsár Annamária blogjában. Köszönöm neki.

Ez a fülbevaló született belőle… ami szinte azonnal megtalálta gazdáját.:)

Elkelt

Karácsony tájékán járunk... az idő vészesen fogy...

A legtöbb emberrel szemben nekem nem az volt a gondom, hogy kinek mit ajándékozzak, hanem hogy milyen is legyen... hát persze hogy a lányok drótékszert kaptak.:) Nevezetesen egy-egy medált.

4 különböző egyéniség, mégis legyen valami egység az ékszerekben. Ez az egység pedig a kövek formája volt.

Édesanyámnak aventurin: 

Nővéremnek onix: 

Sógornőmnek jade: 

Legjobb barátnőmnek rózsakvarc:

Ez utóbbira még visszatérek egy történet erejéig.

Úgy gondoltam ha már blogot kezdek, akkor a legjobb az elején kezdeni.
Amikor először megláttam egy drótból készült ékszert késztetést éreztem, hogy meg kell próbálnom, ki kell próbálnom. Ha pedig valamit csinálni akar az ember csinálja jól! Ebből adódóan elkezdtem kutakodni és rátaláltam Cleora. Azt hiszem a legjobb emberhez vitt az utam, hihetetlen kedves és türelmes a tanítványaival. Ezúton is köszönöm neki.
És akkor lássuk életem első drótcsodáját, amit Cleonál készítettem.

Ugye milyen ariii??:) Nem, nem adom...SENKINEK! :))

A második óra után pedig ezzel tértem haza